Nos azt hiszem nem teljesen lennék őszinte, ha azt állítanám, hogy odáig vagyok az ilyen dolgokért, de mivel Peti kérte és mert úgysincs jobb blogolni valóm, noésmert a tanulásnál még ez is jobb, így nagy nehezen rávettem magama a dologra...
    Szóval 5 dolog amit még nem írtam le soha a blogomban... ez nem lenne nehéz, de természetesen Peti utólag "kötelezővé" tette, hogy olyan legyen, amit amúgyse írnék le... ami persze abszurd hisz, most leírom.. no mind1, igyekszem eleget tenni a kérésnek és a játékszabályoknak :)

Íme

1. Volt tamagocsim... és ami még rosszabb: egy furby-nek is örültem volna (gyanítom ugyanúgy egy hétig, mint a tamagocsinak...)

2. Voltak már szőke és vöröses hajtincsek is a hajamban... és ami még rosszabb: a szőke még jól is állt...

3. Részegség és ballépések

az utóbbi 3 évben (és életemben) asszem 4szer voltam már-már közel a részegség határához. Egyszer mikor édes-kedves barátném itatott le (Nienna, ki más)
és még 3szor.. mind3szor ugyanaz a társaság, mind3szor szakítás után, és mind3szor ugyanaz a valaki volt ott, akinek nagyon nem kellett volna... és mind3szor hajszálon múlt, hogy nem "hagytam magam", és ezért asszem egész életemben hálás leszek a sorsnak, vagy akárkinek, akinek köszönhetem :)
Ez így persze nem hangzik erősnek... de nekem igen és ez bőven elég... :)

4. Sírás

Oviban én voltam a bőgő masina, gyakorlatilag napi rendszerességgel sírtam, foggalmam sincs miért... azt hiszem csak simán utáltam ott lenni, bár összességében jó emlékeim vannak, szal lehet h csak szerettem sírni :D.. de leginkább azért mert gyűlöltem, hogy aludni kell nap közben...
Aztán ez elmúlt, és mostmár azt hiszem normális ember lettem :)... sőt.. néha egyáltalán nem tudok sírni... egyszerűen nem megy... és évek óta (leginkább mióta eljöttem otthonról) egyetlen dolog van ami ilyenkor "segít" és végre kisírhatom magam: Anyára gondolok...  Édesanyára és arra, hogy miért van, hogy az emberek többsége (vagy csak én?) képtelen kimutatni a saját Édesanyjának, hogy mennyire imádja... Arra, hogy nap mint nap beszélünk, de szinte soha nem mondom, hogy szeretlek, sőt...

No ezt nem ragozom... lépjünk tovább :)

5. Ovis szerelmem.. egyszer megkért, hogy dugjuk össze a nyelvünket... undorítónak találtam, és nem hagytam... Asszem azóta kevésbé vagyok erkölcsös... :)

Nos, nagyjából ennyi...

Viszont a játék másik felének, miszerint találjak 5 embert, akire rázúdíthatom ezt az óriási terhet, hogy folytassa az egészet... nos annak kevésbé tudok eleget tenni, mivel úgytűnik az évek során sikerült a blog társadalom szélére sodródnom, és csak 3 valakit tudok, akik még kimaradtak ebből a fantasztikus élményből, és még érdekelne is amit írnak :D
Ők pedig: Nienna,  Kata,  Calibaen

Szóval, hajrá nekik :)