Utolsó kommentek

  • era: sziasztook! (2008.04.23. 18:34) huhh
  • eipi-1: Leszel még valaha? (2008.04.02. 12:40) peek-a-boo
  • celebriaran: mert ameleg levegő felszáll és felhővé alakul, majd csapadék formályában lehull. meg mert a lencse... (2007.11.01. 10:37) peek-a-boo
  • eipi-1: Szia, Zuzmara! Örülök, hogy újra írsz - bár ahogy látom, ez elég rég történt már (3 napja :S) (2007.05.30. 12:22) peek-a-boo
  • Peti: miért NEM esik? :( (2007.05.27. 23:04) peek-a-boo
  • Utolsó 20

2007.04.27. 22:15 zuzmara

Mama, kérlek

Miért kell évekre elköltözni otthonról, hogy az ember rájöjjön mennyire szereti az Anyukáját. No nem mintha 4 éve nem tudtam volna, dehát olyankor ki törődik azzal, hogy az az ember aki nap mint nap körülöttünk ugrabugrál, néha kitakarítja helyettünk a szobánkat, főz, mos, takarít, sütiket csinál, meg gyümölcssalátát és Anyunak hivatja magát, ... ennyire tud hiányozni.
Pedig tud... olyannyira, hogy még az is megesik, hogy az ember, pontosabban az Anya lánya épp magányosan kapcsolgatja a TV-t egyedül (pontosabban egyvárosbazárva közel két milliónyi idegennel), mikor megcsörren a telefon, a végén egy Kedvessel, aki előtt nincs titok és rögtön a "legrosszabb" kérdéssel kezdi. Fura a hangod, megfáztál? (Gyors mérlegelés, vajon hihető lenne egy igen válasz, ha a megfázás lebonyolítására csupán 2 óra állt renndelkezésre (dög melegben) az utóbbi beszélgetés óta) Öööö... mm.. nemm.
- Hát? Baj van?
- M-m  (amolyan, halk nem-nem m-m)
- Nna, mi a baj? (Ijedt, ámde roppant édes "ó, mondd, hogy nem akarsz hisztizni!" kérdés)
- Semmi (elnyújtva, nyávogósan) ... csak...  (szem megtöröl, próbál emberi hangra váltani..) .. jólvanna kicsit elpityeredtem, nna...
- ??
- Jajj, nem miattad, ne ijedj meg.
- (érezhető megkönnyebüllés) hát? (pont annyira édesen, nyávogósan, ahogy az egy férfitől még elviselhető, sőőőőőt :) )
- De ki fogsz nevetni...
- Na, mondd már...
- Hát tudod az úgy volt, hogy a TV-ben nem megy semmi jó, és így kapcsolgattam, és akkor (bla-bla-bla).. és van ez a hülye műsor a Kordával... ilyen buta régi dalokkal
... és szóval volt a... a.. "Mama, kérlek" és hát.. mm.. elpityeredtem... picit...



Nos hát ennyi...
Ó persze ez mind csak kitalált történet, ugye közeledik az anyák napja, meg ilyenek.... én nem vagyok ilyen érzelgős ám.. fujj.. az undorító lenne.. nemdehogy! :)

Szólj hozzá!

Címkék: mindennapok hétköznapi szentimentalizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://zuzmara.blog.hu/api/trackback/id/tr6264475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása