Erre vidáman megállapítottam, hogy jééhisz ez Kelvin hülési törvénye, pont ebbeől fogok vizsgázni... jövő... hol... ...
..
Ma! Így történt, hogy röpke tizedmásodpercek alatt kitisztult minden; hirtelen ráeszméltem, hogy a motyogásnak vélt valami "csak" az agyam hangos kattogása volt. (Vicces lehetett, ha egész éjszaka ezt csinálta, míg én békésen csicsikáltam). És ugyanakkor a gyomorgörccsel fűszerezett heveny hányinger is új értelmet nyert, pedig azt hittem róla, hogy csak álmodom, hogy meg akarok halni.
Hm.. Pár - egyébként nagyon fontos, velős, tartalmas és érdekes - sorral ezelőtt mintha a "kitisztult minden" szófordulatot használtam volna. Nos, elképzelhető, hogy kissé elhamarkodott dolog volt, tekintetbe véve, hogy nem tudnám pontosan, (még pontatlanul is nehezen) felidézni az ezt követő 2 órát, ami a felébredés, az egyébként csörgésnek jelét sem mutató óra lecsapása és a vizsga kezdete között eltelt.
Minden bizonnyal, ha sokáig turkálnék az emlékezetemben találnék egy rémálomkép szerűen megmaradt buszozást, majd egy sápadtan ájuldozós villamosozást, és egy rezignáltan lépdelős suli felé bandukolást. És persze nyilván felidézném azt is, hogy hogy derült ki, hogy nem egyterembennégytanár-szigorlat lesz, hanem négy szobában négytanár külön-külön...
Hogy a valódi felébredés pillanata mikor volt? Azt hiszem mikor tanszékvezető (tv) bácsi viccesen megjegyezte, hogy akkor kezdjen mindenki a kedvencénél, mire a mellette elhaladó zuzmara kissé depresszív hangnemben motyogta maga elé, hogy "Persze, hogy a többi megsértődjön" Nos igen, ennek a mondatnak a vége lehetett az ébredés pillanata, vagy a tv bá nevetgélése, ami végleg kijózanított...
Tehát elkezdődött a vizsga, 5 diák, 4 tanár, 4 szoba.. mindenki elindult a "kedvencéhez", mikor az én mármint tanár, nna szóval értitek :)..) előbújt a kis vackából és tanácstalanul felém indult, ami nem volt túl meglepő, teikntetbe véve, hogy addigra már csak én voltam ott. Szóval odaért és gyanakodva megkérdezte, hogy akkor most kezdünk?
Mire én körülnézve megállapítottam, hogy az egész folyósó kihalt, és szinte hallani a tanári szobákból kiszűrődő agykattogás gyorsulását.
- Őőő... mm.. noss.. úgy tűnik.
- ühümm...
- ???
- És ki kezd nálam?
Ismét körül tekintettem, ugyanaz a látvány.. biztonság kedvéért magam mögé néztem, hátha valaki ott ugrál integetve, hogy ő szeretne kezdeni, de semmi. Zavart mosolyt erőltettem az arcomra, amibe egy kissé szánalmat keltő "látsz itt mást?" pillantás is keveredett.
- Ohh.. őő. Te?
- Mmm.. igen..
Így hát másodperceken belül neki állhattam a lázas tétel kidolgozásnak, míg tanárbá kollégájával dumcsizott.. aztán véletlenül felnéztem egy pillanatra... Tanárbá épp végigtekint magán, látszik, ahogy mérlegeli a helyzetet, majd kinyitja a szekrényét, leveszi kötött pulcsiját, precízen felakasztja egy válfára, a szekrényből elővarázsol egy kék zakót.. ekkor érezte meg a két rászegeződő kérdő tekintetet... Majd gyorsan egy mivanmitnéztek pillantással magára kapta a zakót.."Nnna, átöltöztem vizsgához."
Nem részletezném az ezt követő pár órát, amíg végig jártam a kálváriát, pedig voltak még vicces dolgok...
Szóval ugorjunk pár órát... Mindenki izgatottan várja a gépteremben az eredményt, mikor beözönlik a négy fős tanársereg... azt hiszem általános iskolás koromban álltam fel utoljára arra, hogy megjelenik egy tanár, de miután úgy vonultak be, mintha a himnusz szólna a háttérben, valahogy mindenki egyértelműnek érezte a dolgot...
És akkor meghallottam, hogy x. y. (ez én vagyok) jeles... és csak álltam, és.. semmi... azt hiszem épp az járt a fejemben, hogy az tényleg a jeles e amire gondolok, vagy keverem valamivel, nem lehet, hogy elégséges, vagy vmi hasonló... Már napok óta tervezgettem, hogy fogok tanáraim nyakába ugrani sírva a boldogságtól, vagy ájulok el, vagy vmi, erre bejelntik, hogy 5öst kaptam.. azaz jelest, és én csak állok, és még csak meglepődve se vagyok, no nem mintha számítottam volna rá... és semmi.. na estére persze már elkezdtem ujjongani, ami annyiban nyilvánult meg, hogy néha spontán módon minden ok nélkül elkezdtem mondogatni, hogy leszigorlatoztam,vagy ötöst kaptam szigorlatból, vagy jajjdejójajjdejó, vagy csak szorongatni kezdtem kezem ügyébe kerülő kedvesemet, amit persze máskor is szíves örömest megteszek, csak közben nem azt hajtogatom vidáman a fülébe, hogy okosvagyokosvagyokötöstkaptam :)
Nahh befejeztem, tudomtuom stréber :)
Utolsó kommentek