Nagyonnagyon tanulnom kéne és ez már alapban elég ok arra, hogy minden tétel után leüljek a gép elé "pihenni".
Szokásosan egyedül vagyok az albiban egész nap, és nem hallok egy emberi szót, csak a szél csapkodását, suhogását meg egyéb szavakkal le nem írható zajjal járó tevékenységét, és a mentőautók szirénázást...
És ha ez más emberi lények számára nem is egyértelmű, de sztem ez tökéletes ok arra, hogy még gyakrabban üljek a gép elé...
És így még gyakrabban szembesülök a ténnyel, hogy a blogtársadalom általam érintett igen-igen aprócska perifériája egyszerűen kihalt, megsemmisült, vége...
se blog, se kommentek, se semmi
Katastrophe az egyetlen kivétel ez alól (dícséret érte), bár ő is a túlvilág széléről ír, mint az újabban kiderült... és hát nem jó érzés, hogy az egyetlen életjelet mutató ismerősöm épp jéggéfagyni készül egy valamikori kórház valamikori elfekvőjében ("valószínűleg a holtak lelkének jelenléte miatt van itt mindig ilyen kurva hideg :)" ) :)
Szóval tessék írni, mert amint látjátok én makacs vagyok és csak azért sem töröm meg a csendet :)
Utolsó kommentek