Utolsó kommentek

  • era: sziasztook! (2008.04.23. 18:34) huhh
  • eipi-1: Leszel még valaha? (2008.04.02. 12:40) peek-a-boo
  • celebriaran: mert ameleg levegő felszáll és felhővé alakul, majd csapadék formályában lehull. meg mert a lencse... (2007.11.01. 10:37) peek-a-boo
  • eipi-1: Szia, Zuzmara! Örülök, hogy újra írsz - bár ahogy látom, ez elég rég történt már (3 napja :S) (2007.05.30. 12:22) peek-a-boo
  • Peti: miért NEM esik? :( (2007.05.27. 23:04) peek-a-boo
  • Utolsó 20

2007.05.27. 19:02 zuzmara

peek-a-boo

Noszóval az a helyzet, hogy reeengeteg jó téma eszembe jutott mostanság... rengeteg, gonosz kommentvadász kis firkálmány volt születőben, rengeteg olyan kérdéssel amire nincs válasz, de el lehet agyalgatni rajta napokig... igen, pont, mint a van-e véletlen téma volt, ami hamar fizikus kontra matematikus vitává fajult; de aztán szép lassan az összes ötlet kimászott a fejemből és keresett valami szimpatikusabb helyet, amit tegyük hozzá tökéletesen megértek. :) Pláne így, hogy sikerült annyi ideig hanyagolni a kis blogomat, hogy mára már a legelvetemültebb madár is csak ritkán vetődik erre.

Ellenben elkezdődött a vizsgaidőszak, ami tökéletes alkalomnak mutatkozik arra, hogy tanulás helyett újra írogatni kezdjek...

Szóóval írogatok... sőőt... ebben a pillanatban eszembe jutott egy roppant filozófikus és kommentvadász kérdésecske is!

Miért    esik   az   eső???? :/

4 komment

Címkék: csakúgy kommentvadász


2007.04.27. 22:15 zuzmara

Mama, kérlek

Miért kell évekre elköltözni otthonról, hogy az ember rájöjjön mennyire szereti az Anyukáját. No nem mintha 4 éve nem tudtam volna, dehát olyankor ki törődik azzal, hogy az az ember aki nap mint nap körülöttünk ugrabugrál, néha kitakarítja helyettünk a szobánkat, főz, mos, takarít, sütiket csinál, meg gyümölcssalátát és Anyunak hivatja magát, ... ennyire tud hiányozni.
Pedig tud... olyannyira, hogy még az is megesik, hogy az ember, pontosabban az Anya lánya épp magányosan kapcsolgatja a TV-t egyedül (pontosabban egyvárosbazárva közel két milliónyi idegennel), mikor megcsörren a telefon, a végén egy Kedvessel, aki előtt nincs titok és rögtön a "legrosszabb" kérdéssel kezdi. Fura a hangod, megfáztál? (Gyors mérlegelés, vajon hihető lenne egy igen válasz, ha a megfázás lebonyolítására csupán 2 óra állt renndelkezésre (dög melegben) az utóbbi beszélgetés óta) Öööö... mm.. nemm.
- Hát? Baj van?
- M-m  (amolyan, halk nem-nem m-m)
- Nna, mi a baj? (Ijedt, ámde roppant édes "ó, mondd, hogy nem akarsz hisztizni!" kérdés)
- Semmi (elnyújtva, nyávogósan) ... csak...  (szem megtöröl, próbál emberi hangra váltani..) .. jólvanna kicsit elpityeredtem, nna...
- ??
- Jajj, nem miattad, ne ijedj meg.
- (érezhető megkönnyebüllés) hát? (pont annyira édesen, nyávogósan, ahogy az egy férfitől még elviselhető, sőőőőőt :) )
- De ki fogsz nevetni...
- Na, mondd már...
- Hát tudod az úgy volt, hogy a TV-ben nem megy semmi jó, és így kapcsolgattam, és akkor (bla-bla-bla).. és van ez a hülye műsor a Kordával... ilyen buta régi dalokkal
... és szóval volt a... a.. "Mama, kérlek" és hát.. mm.. elpityeredtem... picit...



Nos hát ennyi...
Ó persze ez mind csak kitalált történet, ugye közeledik az anyák napja, meg ilyenek.... én nem vagyok ilyen érzelgős ám.. fujj.. az undorító lenne.. nemdehogy! :)

Szólj hozzá!

Címkék: mindennapok hétköznapi szentimentalizmus


2007.02.22. 15:51 zuzmara

Egy kiállítás képei

    (avagy: Nagy szavak már megint)

    Van mikor egy mosoly, két ember között egy harmadikról szól. Azt hiszem nem meglepő: szeretem az ilyen mosolyokat is. Jó dolog egy pillanatra beavatottá válni két ember kapcsolatába. Jó dolog egy Nagymama mosolyában megtalálni mindazt a szeretet amit csak egy unoka kaphat. Jó dolog megérezni egy nagyszülő büszkeségét, és ha csak a pillanat erejéig is, de belekóstolni az érzésbe, hogy mennyire megérte az a sok év, ami ide vezetett. Nagy szavak tudom, de igenis jó dolog, mindebből kapni egy szeletet, és jó dolog érezni a bizalmat, hogy megérdemlem. Hogy miért? Mert ha az emlékek nem is, de az érzés és a mosoly közös, és ezt tudjuk mindketten.

1 komment

Címkék: hétköznapi szentimentalizmus


2007.02.09. 20:29 zuzmara

Élek...

Mielőtt ennek ellent mondó hírek kapnának szárnyra:
Zuzmara él és virúl, olyannyira, hogy még blogzni sincs "ideje". No de türelem... bár rózsát nem ígérek cserébe :)

2 komment

Címkék: csakúgy


2007.02.01. 11:09 zuzmara

Szigorlat mese habbal

    Szóóval az úgy volt, hogy reggel, azaz hajnalok hajnalán félálomszerű, halk motyogásra ébredtem... erf zéperkétszergyökalattkappászorté...
Erre vidáman megállapítottam, hogy jééhisz ez Kelvin hülési törvénye, pont ebbeől fogok vizsgázni... jövő... hol... ...
..
Ma! Így történt, hogy röpke tizedmásodpercek alatt kitisztult minden; hirtelen ráeszméltem, hogy a motyogásnak vélt valami "csak" az agyam hangos kattogása volt. (Vicces lehetett, ha egész éjszaka ezt csinálta, míg én békésen csicsikáltam). És ugyanakkor a gyomorgörccsel fűszerezett heveny hányinger is új értelmet nyert, pedig azt hittem róla, hogy csak álmodom, hogy meg akarok halni.

    Hm.. Pár - egyébként nagyon fontos, velős, tartalmas és érdekes - sorral ezelőtt mintha a "kitisztult minden" szófordulatot használtam volna. Nos, elképzelhető, hogy kissé elhamarkodott dolog volt, tekintetbe véve, hogy nem tudnám pontosan, (még pontatlanul is nehezen) felidézni az ezt követő 2 órát, ami a felébredés, az egyébként csörgésnek jelét sem mutató óra lecsapása és a vizsga kezdete között eltelt.
    Minden bizonnyal, ha sokáig turkálnék az emlékezetemben találnék egy rémálomkép szerűen megmaradt buszozást, majd egy sápadtan ájuldozós villamosozást, és egy rezignáltan lépdelős suli felé bandukolást. És persze nyilván felidézném azt is, hogy hogy derült ki, hogy nem egyterembennégytanár-szigorlat lesz, hanem négy szobában négytanár külön-külön...
    Hogy a valódi felébredés pillanata mikor volt? Azt hiszem mikor tanszékvezető (tv) bácsi viccesen megjegyezte, hogy akkor kezdjen mindenki a kedvencénél, mire a mellette elhaladó zuzmara kissé depresszív hangnemben motyogta maga elé, hogy "Persze, hogy a többi megsértődjön" Nos igen, ennek a mondatnak a vége lehetett az ébredés pillanata, vagy a tv bá nevetgélése, ami végleg kijózanított...

    Tehát elkezdődött a vizsga, 5 diák, 4 tanár, 4 szoba.. mindenki elindult a "kedvencéhez", mikor az én mármint tanár, nna szóval értitek :)..) előbújt a kis vackából és tanácstalanul felém indult, ami nem volt túl meglepő, teikntetbe véve, hogy addigra már csak én voltam ott. Szóval odaért és gyanakodva megkérdezte, hogy akkor most kezdünk?
Mire én körülnézve megállapítottam, hogy az egész folyósó kihalt, és szinte hallani a tanári szobákból kiszűrődő agykattogás gyorsulását.
- Őőő... mm.. noss.. úgy tűnik.
- ühümm...
- ???
- És ki kezd nálam?
Ismét körül tekintettem, ugyanaz a látvány.. biztonság kedvéért magam mögé néztem, hátha valaki ott ugrál integetve, hogy ő szeretne kezdeni, de semmi. Zavart mosolyt erőltettem az arcomra, amibe egy kissé szánalmat keltő "látsz itt mást?" pillantás is keveredett.
- Ohh.. őő. Te?
- Mmm.. igen..

    Így hát másodperceken belül neki állhattam a lázas tétel kidolgozásnak, míg tanárbá kollégájával dumcsizott.. aztán véletlenül felnéztem egy pillanatra... Tanárbá épp végigtekint magán, látszik, ahogy mérlegeli a helyzetet, majd kinyitja a szekrényét, leveszi kötött pulcsiját, precízen felakasztja egy válfára, a szekrényből elővarázsol egy kék zakót.. ekkor érezte meg a két rászegeződő kérdő tekintetet... Majd gyorsan egy mivanmitnéztek pillantással magára kapta a zakót.."Nnna, átöltöztem vizsgához."

    Nem részletezném az ezt követő pár órát, amíg végig jártam a kálváriát, pedig voltak még vicces dolgok...

    Szóval ugorjunk pár órát... Mindenki izgatottan várja a gépteremben az eredményt, mikor beözönlik a négy fős tanársereg... azt hiszem általános iskolás koromban álltam fel utoljára arra, hogy megjelenik egy tanár, de miután úgy vonultak be, mintha a himnusz szólna a háttérben, valahogy mindenki egyértelműnek érezte a dolgot...
És akkor meghallottam, hogy x. y. (ez én vagyok) jeles... és csak álltam, és.. semmi... azt hiszem épp az járt a fejemben, hogy az tényleg a jeles e amire gondolok, vagy keverem valamivel, nem lehet, hogy elégséges, vagy vmi hasonló... Már napok óta tervezgettem, hogy fogok tanáraim nyakába ugrani sírva a boldogságtól, vagy ájulok el, vagy vmi, erre bejelntik, hogy 5öst kaptam.. azaz jelest, és én csak állok, és még csak meglepődve se vagyok, no nem mintha számítottam volna rá... és semmi.. na estére persze már elkezdtem ujjongani, ami annyiban nyilvánult meg, hogy néha spontán módon minden ok nélkül elkezdtem mondogatni, hogy leszigorlatoztam,vagy ötöst kaptam szigorlatból, vagy jajjdejójajjdejó, vagy csak szorongatni kezdtem kezem ügyébe kerülő kedvesemet, amit persze máskor is szíves örömest megteszek, csak közben nem azt hajtogatom vidáman a fülébe, hogy okosvagyokosvagyokötöstkaptam :)


Nahh befejeztem, tudomtuom stréber :)

6 komment

Címkék: mindennapok mesedélután


2007.01.30. 12:32 zuzmara

huhh

Huhh ez nagyon ciki volt...

1 óra helyett röpke 20 perc alatt itt volt a kajás srác, én meg elfelejtettem megkeresni a pénztárcám, ajtó kinyit kócos haj,leamortizált fej, ehhez már hozzászokhatott... kezdenék hozzá, hogy "őő izé, heló tudsz várni, amíg megkeresem a pénztárcám..." de megjelenik gondnok néni.. "jajj ééédeském, hát tanul ma is" - "Őőő igenigen, folyamatosan.. " Srác egyre nagyobb zavarban, érzi valami nem stimmel... végre sikerül lerázni a nénit, jöhet a vallomás... "Szóval izé, őőő ciki, de mm.. eltünt a pénztárcám - könyörgő, szánalmat keltő arckifejezés - két perc... jó?" - srác mosolyba rejtett kínos, zavart őőőperszevárokkal elkezd toporogni...
Pénztárca megtalál.. égnek hálát ad, rohan vissza ajtóhoz..... huhh, megvan, bocsi, tényleg, izé... Srác: megkönnyebbült mosoly: "Semmi gond.. - hatásszünet - mm.. hát.. jóétágyat - zavar - meg.. jó tanulást.." "Kösziköszi" - ajtó rácsap...

Na megyek, jóétvágyat nekem, meg jó tanulást, és holnap nagyonnagyon szorítani a szigorlathoz!

10 komment


2007.01.30. 12:15 zuzmara

csak egy

Ez járkál a fejemben egész nap, miközben tanulnom kéne:


"Én csak egy rajzolt heroin dealer vagyok.
Eseménytelenül telnek a napok.
A keresleti görbe lapít.
Mert kinek kell a por ha csak grafit."

Szólj hozzá!

Címkék: zene hangulatok


2007.01.29. 10:18 zuzmara

Csak azért sem írok...

Nnna, elmondom mi a helyzet:

Nagyonnagyon tanulnom kéne és ez már alapban elég ok arra, hogy minden tétel után leüljek a gép elé "pihenni".
Szokásosan egyedül vagyok az albiban egész nap, és nem hallok egy emberi szót, csak a szél csapkodását, suhogását meg egyéb szavakkal le nem írható zajjal járó tevékenységét, és a mentőautók szirénázást...
És ha ez más emberi lények számára nem is egyértelmű, de sztem ez tökéletes ok arra, hogy még gyakrabban üljek a gép elé...

És így még gyakrabban szembesülök a ténnyel, hogy a blogtársadalom általam érintett igen-igen aprócska perifériája egyszerűen kihalt, megsemmisült, vége...
se blog, se kommentek, se semmi

Katastrophe az egyetlen kivétel ez alól (dícséret érte), bár ő is a túlvilág széléről ír, mint az újabban kiderült... és hát nem jó érzés, hogy az egyetlen életjelet mutató ismerősöm épp jéggéfagyni készül egy valamikori kórház valamikori elfekvőjében ("valószínűleg a holtak lelkének jelenléte miatt van itt mindig ilyen kurva hideg :)" ) :)

Szóval tessék írni, mert amint látjátok én makacs vagyok és csak azért sem töröm meg a csendet :)

6 komment

Címkék: csakúgy mindennapok


2007.01.23. 19:44 zuzmara

Álom

Nos ilyen az, amikor zuzmara tanulás helyett szembenéz saját stilusával, szépérzékével, noés úgy egyáltalán magával a jóizléssel, és játszik:

Álom:

10 komment


2007.01.23. 14:04 zuzmara

Semmi

Néha elgondolkodom azon, mi a rosszabb... az, ha valakinek rossz kedve van, vagy ha csak nincs kedve...

Persze, nem túl jó dolog, mikor az ember egyetlen vágya, hogy leüljön egy sarokba és sírjon, de legalább tudja, hogy mit akar... :)

Kinézek az ablakon és.. semmi... a naagy semmi, ha pocsék kedvem lenne akkor persze, tökéletes jelnek venném ezt is és elkönyvelném magamban, hogy pocsék kedvhez pocsék idő, de így jbban megnézve, abszolút nincs pocsék idő.. Egyszerűen semmilyen idő van.

Se napsütés, se kék ég, se köd, se felhő, se semmi, pontosabban semmi, az akad...
A tökéletes, sima, szürkésfehér, monoton semmi... Jó, adott esetben persze felhőnek is nevezhetnénk az ilyet, dehát mindenki tudja, hogy a felhő az a kis bolyhos izé, ami a kék égen mászkál, vagy a naaagy csúnya, sötét gomolyag amiből kijön egy csomó víz... de nem eeez... felnézek oda ahol normális esetben az ég nevű általában kék valaminek kéne lennie és nem látok semmit, se sötétséget, se világosságot, se csillagokat, se felém száguldó üstököst, vagy repülő csészealjat, esetleg egy rózsaszín elefántot... jó esetben óránként elrepül egy galamb, aztán eltünik a semmiben.. hát őt se irígylem, pocsék dolog lehet :) Szóval ez van odafent...
No hát a kedvem pont ilyen, csak kicsit kisebb...

Az egyébként hagyján, hogy ilyen az ég, de az egész időjárás ilyen, innen bentről kifejezetten olyan mintha esne is meg nem is, fujna is a szél meg nem is, hideg is lenne meg nem is, tél is lenne, meg nemis... az egyetlen biztos pont, hogy nem süt a nap, vagy legalábbis nem sokat látni belőle, szóval igaziból süt ő, csak hát nem ide.. ergó süt is (sütis hmm... haha gallapoén)... meg nemis

Tegyük hozzá, 4 nappal ezelőtt nagyjából-pontosan-hasonlóan ugyanilyen időben sétáltam kezemben egy telefonnal, és Niennának ecseteltem, hogy ilyen gyönyörűt még nem láttam... hülye egy ízlésem volt 4 nappal ezelőtt az biztos :D

Persze a dologhoz kissé hozzájárult az, hogy akkor láttam a távolban felhőket.. azaz a felhők hiányát, ami felhővé tette a nemhiányukat, (igen, sztem ez tök logikus) :) Ezen kívül, mellettem 50 méterre szinte fekete volt a föld a sok varjútól, akik, mind mereven néztek egy irányba, kivéve, azt a párat amelyik szembe nézett velük... és néha elsötétült az ég és egy újabb csapat csatlakozott a gyűléshez...

Nos igen, ilyen volt az ami most van, amikor nem most volt, de most most van, és nekem nem tetszik... grrr... :)

Nos azt hiszem egyelőre ennyi elég volt :)



Ohh megjött a kajám... Furcsa... újabban mindig ugyanaz a srác hozza, nem vagyok hozzászokva, hogy egy idegen etessen minden nap :D
(mmm mármint, ahhoz sem, hogy több idegen, csakhát izéé... :) )

2 komment · 1 trackback

Címkék: hangulatok csakúgy mindennapok


2007.01.22. 13:54 zuzmara

Véletlen 2.

Mivel hozzászólásnak hosszú lenne... az előzőhöz:
... Eipi "gondolat"-gondolatmenetéről eszembe jutott, hogy is jött elő ez az egész véletlen dolog.
Íme a probléma:
Ha adott 2 ember, akik teljesen egyformák, sőt legyen ugyanaz az ember.
Születésüktől fogva pillanatról pillanatra ugyanazt az életet élik, ugyanazok a dolgok történnek velük, minden külső hatás megegyezik.
Ugyanolyan emberek lesznek? Sőt, adott pillanatban ugyanazt fogják gondolni? És ha nem, ez mennyire lehet hatással az életükre... Ha nincs véletlen, akkor egyértelmű a válasz, minden időpillanatban ugyanaz a gondolat játszódik le az agyukban, és ugyanazt teszik, stb... Ezt erősen kétlem.. de a további fejtegetést rátok hagyom :)

15 komment

Címkék: kommentvadász


2007.01.22. 10:05 zuzmara

Blabla.

Üdvözlet!

    Szokásomtól teljes mértékben eltérően úgy ültem le a gép elé, hogy fogalmam se volt róla, mit is akarok írni... Ami persze azóta sem változott, szóval teljes az izgalom, hogy vajon mit fognak produkálni az újaim itt a billentyűzeten pattogva.
Persze ehhez illene hozzáfűznöm azt is, hogy bár máskor mindig tudom, miről akarok írni, még ha jól számolom egyszer sem sikerült témánál maradnom. :)

    Alapvetően egyébként nem azért nem szeretek vizsgaidőszakban blogolni, mert tanulnom kéne, hanem mert tanulok... és ez olyan szinten tompává teszi az agyam, hogy hihetetlenül nagy hülyeségeket tudok összehordani, ami persze nem nagy változás az általános képhez viszonyítva, de akad egy olyan aprócska probléma, hogy az agyam annyira rá áll erre a gondolkodásszerű valamire (amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk zuzmulásnak), hogy minden hülyeségen tovább "zuzmul", mint kéne :)

    Ilyen gondolatmenet pl. a következő is, amitől óvok mindenkit, egyrészt mert hülyeség, másrészt mert, gonosz, kommentvadász fejtegetés :)

Véletlen:

(Előre szólok, nyilvánvaló hogy milliónyi könyvet, cikket, tudományos fejtegetést találnék erről, sőt nyilván már jó párat olvastam/hallottam is, de ezt most picit felejtsük el :) )

 Igaziból nem is fejtegetés, csak kérdés: Mi a véletlen és létezik-e?

Saját válaszom: Természetesen, mint fiziku... khm... mint fizikában járato.. khm, mint fizika iránt érdeklődő :) személy alapvetően mondhatnám, hogy nagyjából minden levezethető; hisz, feltételezve, hogy tudunk minden jelenséget befolyásoló tényezőt, gyakorlatilag bármit ki tudunk számolni, legyen az pénzfeldobás, vagy lottóhúzás, DE

tény, hogy képtelenség, minden ilyen dolgot figyelembe venni, már csak megmérni is. (De a "megismerhetőség" kérdése más, úgyhogy abba, most ne menjünk bele. :) )
Csak kérdés, hogy attól még, hogy a fizikai kereteink nyilvánvalóan megvannak, attól még a dolgok "determinisztikus" (aszta de entellektüel lettem :) ) jellege nem változik. De akkor ez most véletlen, vagy sem?

Persze amellett, hogy szeretek hülyeségeken gondolkodni, szeretem az egyszerűbb utat választani: Szóval részemről a fejtegetést lezártam azzal, hogy kvantumfizika. :)
Persze ebbe is bel lehet kötni, hogy talán(?) a kvantumfizika sem véletlenek sorozata, node azért ilyen messzire ne menjünk, kérem. Véletlen igenis van, és kész. :)


Nos, asszem kicsit sok lett a fizika része... bocsika... szóval amúgy? Most akkor van, vagy nincs... Mármint ha kimegyek az utcára, és elüt egy autó azt azért szeretném remélni, hogy véletlen, és nem direkt :)

És az utolsó kérdés: Van bármi értelme erről beszélni? (ezt majd egyszer talán kifejtem, de reménykedjetek benne, hogy mégse... röviden: kétlem, hogy a világ körforgásában, vagy az életben, vagy úgy egyáltalán bármi szerepet játszana az, hogy van e véletlen vagy nincs :) )

109 komment

Címkék: blabla kommentvadász


2007.01.13. 17:24 zuzmara

Hétköznapok, téridő és mantrák.... avagy: semmi extra

Nos.. tanulás, tanulás, tanulás és tanulás úgyhogy nem írok sokat, csak megemlítem, hogy valami súlyos hiba történt a világegyetemben, nem tartom kizártnak, hogy veszélyben van az egész tér-idő kontinuum..
De egy biztos: semmiképp sem lehet természetes dolog, az hogy egy nap alatt 2 progmatos is jobb jegyet kap anal5-ből mint amilyen az én félévi átlagom lesz :) én ehhez kérem szépen nem vagyok hozzászokva! :)
Mindenesetre Gratula! :)

Mantrák

Vannak időszakok mikor egyes mondatok nem mennek ki a fejemből.. pláne akkor, ha valami teljesen mással kéne foglalkoznom, mint pl ilyen szépségek, mint autokorreláció, dekonvolúció és társaik...

Ilyen örök klasszikus például:
Tavaszi fáradtság
Nyári punnyadás
Őszi levertség
Téli álom...

Abrakadabra
Csiribú-csiribá
Hókusz-pókusz
Ákom-bákom...

Nos most van egy új... Nemtudom miért, de valami folyamatosan azt ismételgeti a fejemben (mindenféle mögöttes tartalom nélkül..(?) ) :

...
"Ha elhagysz.. Veled mehetek?"

:)

Jó mindent!

11 komment

Címkék: csakúgy blabla mindennapok


2007.01.11. 14:41 zuzmara

Az a bizonyos 5...

    Nos azt hiszem nem teljesen lennék őszinte, ha azt állítanám, hogy odáig vagyok az ilyen dolgokért, de mivel Peti kérte és mert úgysincs jobb blogolni valóm, noésmert a tanulásnál még ez is jobb, így nagy nehezen rávettem magama a dologra...
    Szóval 5 dolog amit még nem írtam le soha a blogomban... ez nem lenne nehéz, de természetesen Peti utólag "kötelezővé" tette, hogy olyan legyen, amit amúgyse írnék le... ami persze abszurd hisz, most leírom.. no mind1, igyekszem eleget tenni a kérésnek és a játékszabályoknak :)

Íme

1. Volt tamagocsim... és ami még rosszabb: egy furby-nek is örültem volna (gyanítom ugyanúgy egy hétig, mint a tamagocsinak...)

2. Voltak már szőke és vöröses hajtincsek is a hajamban... és ami még rosszabb: a szőke még jól is állt...

3. Részegség és ballépések

az utóbbi 3 évben (és életemben) asszem 4szer voltam már-már közel a részegség határához. Egyszer mikor édes-kedves barátném itatott le (Nienna, ki más)
és még 3szor.. mind3szor ugyanaz a társaság, mind3szor szakítás után, és mind3szor ugyanaz a valaki volt ott, akinek nagyon nem kellett volna... és mind3szor hajszálon múlt, hogy nem "hagytam magam", és ezért asszem egész életemben hálás leszek a sorsnak, vagy akárkinek, akinek köszönhetem :)
Ez így persze nem hangzik erősnek... de nekem igen és ez bőven elég... :)

4. Sírás

Oviban én voltam a bőgő masina, gyakorlatilag napi rendszerességgel sírtam, foggalmam sincs miért... azt hiszem csak simán utáltam ott lenni, bár összességében jó emlékeim vannak, szal lehet h csak szerettem sírni :D.. de leginkább azért mert gyűlöltem, hogy aludni kell nap közben...
Aztán ez elmúlt, és mostmár azt hiszem normális ember lettem :)... sőt.. néha egyáltalán nem tudok sírni... egyszerűen nem megy... és évek óta (leginkább mióta eljöttem otthonról) egyetlen dolog van ami ilyenkor "segít" és végre kisírhatom magam: Anyára gondolok...  Édesanyára és arra, hogy miért van, hogy az emberek többsége (vagy csak én?) képtelen kimutatni a saját Édesanyjának, hogy mennyire imádja... Arra, hogy nap mint nap beszélünk, de szinte soha nem mondom, hogy szeretlek, sőt...

No ezt nem ragozom... lépjünk tovább :)

5. Ovis szerelmem.. egyszer megkért, hogy dugjuk össze a nyelvünket... undorítónak találtam, és nem hagytam... Asszem azóta kevésbé vagyok erkölcsös... :)

Nos, nagyjából ennyi...

Viszont a játék másik felének, miszerint találjak 5 embert, akire rázúdíthatom ezt az óriási terhet, hogy folytassa az egészet... nos annak kevésbé tudok eleget tenni, mivel úgytűnik az évek során sikerült a blog társadalom szélére sodródnom, és csak 3 valakit tudok, akik még kimaradtak ebből a fantasztikus élményből, és még érdekelne is amit írnak :D
Ők pedig: NiennaKataCalibaen

Szóval, hajrá nekik :)

9 komment

Címkék: vallomás


2007.01.05. 18:45 zuzmara

Mosoly

    Furcsa volt ez a nap. Azt hiszem minden évszak megmutatta magát egy kis időre a tél kivételével....

    Egy megállóval korábban szálltam le és gyalogolni kezdtem a csöpögő, őszt idéző esőben és azon gondolkodtam hova tűnt az az ironikus, néha már-már cinikus zuzmara, aki ahelyett, hogy a problémákat az ágy alá söpörte volna mindig maga elé vette őket és addig addig nyúzta, boncolgatta, alakítgatta és színezte, míg valami hanemisszépdevicces-et kapott belőlük... és főként, hogy hogy került a helyébe ez a borzasztóan szentimentális zuzmara szerű lény(/lány), aki ugyanazzal az energiával amivel ez idáig a legközönségesebb dolgokból is hűdevicceset tudott barkácsolni, most a giccs határait súroló pillanatokat gyűjtögeti és ami még rosszabb, mindezt szegény ártatlan blogolvasó nyakába zúdítja :)

Aztán rájöttem...
...azt hiszem...

Jól vagyok.
Túl jól.

Délelőtt... Laposan sütött a Nap, úgy ahogy csak télen tud, a reggeli tömeget már szétúsztatta a korábbi eső, és a "kiüresedett" Alkotás út vizes aszfaltja úgy fénylett, hogy látni sem lehetett... Tudtam, hogy mögöttem szivárvány öleli a koszos-szmogos pesti házakat és tűnik el valahol a vár oldalán... (Igenigen, és kivételesen tényleg kincs volt a szivárvány lábánál, a labirintus amit imádok...)
És életemben talán először nem tudtam ezzel mit kezdeni... csak álltam, hátat fordítva a szivárványnak, szembecsukva a vakító fényben és csak egy dolgot éreztem... Vége lesz... Mert mindig vége van... a téli napsütés már csak ilyen...
...a túlszép dolgok már csak ilyenek...

Mint egy kisgyerek a szülinapi tortamaradékot bámulva, amiből már képtelen többet enni, de tudja, hogy később már nem lesz belőle...

Néha legszívesebben fognék egy-egy ilyen pillanatot, és kis szeletekre vagdosnám, hogy úgy rakjam el későbbre... amikor tényleg kelleni fog... nem úgy mint most.


Szóval épp ez járt a fejemben, ahogy hazafele bandukoltam és szokásomtól eltérően a sáros járdát bámultam...
Persze közben minden sarkon másfele fordultam, mint amerre tartottam, így mikor legközelebb felnéztem már nem felnézni kellett, hanem lefele... az üres várban találtam magam, hol máshol...

Egy röpke pillantás a városra és lépcsőzés lefelé... szétázott sapka, kihűlt ebéd, nehéz táska, földet bámul... Szembejön egy fényképezőgép, a várba rángatva gazdáját, fekete kabát, kapucni, szemüveg, mögötte párás tekintet, gondolatok valahol teljesen máshol... Felfele tart a várba a modernkori szépség-vadász, ott mindig akad egy kis csoda, a többi csak a "vadász" dolga...
Magamban sok sikert kívánok a vadászathoz, szívesen adnék pár képet a fejemből, nekem mára jutott elég... Mosolyog... Tovább lép... Hazaindul :)

1 komment · 3 trackback

Címkék: hangulatok hétköznapi szentimentalizmus


2007.01.03. 16:20 zuzmara

Tánc

Táncolni akarok!
Most!

...
Mondjuk erre:

"Deep down Louisana, close to New Orleans
Way back up in the woods among the evergreens,
There stood a log cabin made of earth and wood
Where lived a country boy named Johnny B. Goode
Who never ever learned to read or write so well,
But be could play the guitar just like a ringin' a bell."

...
...bár ha gitározni tudnám, azzal is meg lennék elégedve :)

1 komment

Címkék: zene


2007.01.03. 10:05 zuzmara

Hangulatképek

Leginkább...
meg egy kicsit...
de amúgy jól vagyok :):)

Asszem, most nekem sicccicarosszcicavisszatnaulni! van.... :)

pápá

Szólj hozzá!

Címkék: hangulatok csakúgy mindennapok


2006.12.29. 11:22 zuzmara

Variációk egy témára - Álom

Apa

Apáról álmodtam.
Ősz volt, kortalanul mosolygós, nyugodt és nyugtató, olyan amilyen csak egy Apa lehet... Olyan amilyen mindig is lesz... ha álmodom.

Egy felhő álma

Felhő úszott a Dunán...
Nem, ez nem álom, csak egyike azon hétköznapi dolgoknak amik arra jók, hogy egy kis émelyítő érzelgéssel fűszerezzék az ember életét.

Láttam már ködbe borult várost hegytetőről,vagy akár az ablakon kinézve... láttam már felhőt lentről és föntröl... de olyat ami mellettem siklik el egy folyóban lubickolva.. olyat még nem...
A "felhő álma" ideillő szentimentális szófordulat... mit álmodhatott volna... talán azt hogy kis hajó a nagy folyón, vagy óriás köd, mely átöleli a várost?
Talán... De...
Van értelme álmodni olyat ami sose lesz olyan gyönyörű mint a valóság?

Ébrenálmok

Ha már "érzelgünk", ne hagyuk abba:
Néha úgy érzem az összes álmom kifolyik a kezeim közül.., Mindegyik lehetséges jövővé, elérhető, vagy elérhetelen céllá realizálódik, de egy közös bennük,megszűnnek álomnak lenni... Sose hittem a borzamas hálivúdi gyerekfilmeknek, amik azt bizonygatják, a felnőtteknek menyire nincsenek álmaik és jaj de rossz nekik, és maradjunk gyerekek... Pán Péter óta nem sikerült ezt senkinek elviselhetően előadnia... de azért néha félek... mi van, ha mégis van benne valami?

6 komment

Címkék: hétköznapi szentimentalizmus


2006.12.24. 17:09 zuzmara

Karácsony

Boldog Karácsonyt ismét!

Remélem mindenki izgatottan várja már a Jézuskát, vagy épp a fa előtt álldogál.
Nálunk korán jött idén, mert szóltunk Neki, hogy Nagymami korán szeretne ágybabújni.

Na és mit kaptam, na mit?!
Nem mondom meg, de ilyet lehet vele csinálni:

Neeem, nem poros Katicákat (azt a seprűvel kell a szekrény mögül elővarázsolni), de ilyen szép képet róluk :)

Ugye milyen jó nekem :)

További jó ajándék-bontogatást!

2 komment

Címkék: mindennapok


2006.12.24. 09:45 zuzmara

Mottó totó

Továbbra is csak egy valaki tud az új címről, úgyhogy úgy döntöttem ma is engedélyezem magamnak, hogy butaságokat fecsegjek.
Persze szép sorjában haladva mindenkinek elszólom magam, hogy a blogom elköltözött, mindenkinek megemlítem, hogy ideje lenne frissítenie a sajátját.. amennyiben bejön a taktikám, ők erre visszakérdeznek, hogy akkor én miért nem frissítek, én meg erre ugyebár kénytelen vagyok elárulni, hogy elköltöztem :)
Amire mindenki megsértődik, hogy "jókor szólok", viszont sokkal lassabban terjed az infó, amiben nincs semmi jó, de én élvezem :)

Peti, akit megtiszteltem azzal, hogy első volt a beavatottak között, mindezt azzal hálálta meg, hogy (miután elhangzott az ominózus "jó, hogy szólsz" mondat) ócsárolni kezdte a fantasztikusnál is fantasztikusabb mottómat:

("Az élet játék, játszd...")

Peti: az élet nem játék
Zuz: miért ne lehetne játék?...
Zuz: amúgy, meg erről írtam az előző blogban, h sztem se az


és tényleg írtam, jó régen, íme:
"Butaság... az élet nem játék... igaziból nem hiszem, hogy túl sok értelme lenne az élet fogalmát belesűríteni bármilyen másik szóba...
 
 az élet nem játék, ugyanúgy ahogy nem csokigolyó, vagy ananászos csirke (bár ez utóbbi egy "bonyolultabb" szóösszetétel, úgyhogy lehet, hogy az élet mégis csak ananászos csirke... de efelől vannak kétségeim)
 
 Mindezek mellett a "mottó" marad, hátha tetszik valakinek, végülis egész tűrhetően hangzik :o)"

Peti: uj mottot talalj ki
Zuz: minek?
Peti: mert azt mondtam azé
Zuz: ok, akkor az lesz a mottóm, hogy "mert azt mondtam,azé"
Peti: hmm
Peti: nem ez se jo
Peti: legyen a mottod: mottó..
Zuz: klassz
Peti: tudm h klassz
Peti: kolcsonadom
Judit: akkor az lessz a mottóm, hogy '"legyen a mottód: mottó..."


Ezután egy röpke negyed órás eszme futtatás következett arról, hogy a mottó szó sokszor kimondva egymás után milyen viccesen hangzik; valamint szó esett még a bigyó szó helyes kiejtéséről, de a vitát részemről azzal zártam, hogy ehhez bizony tehetség kell, megtanulni nem lehet :)

Zuz: nahh lépek
Peti: joejt
Zuz: nemnem.. ez a mottóm: "nahh, lépek"

Úgyhogy, most tartom magam a "mottómhoz" és lépek :)

Boldog karácsonyt!



2 komment

Címkék: blabla


2006.12.23. 14:41 zuzmara

Blog

Pár éve:
X: Jéé, Te blogolsz?!
Zuz: Hogy én? ... óó, nem, dehogy, miért tenném?
X: ... ühümm.. és akkor ez mi: zuzmara.fw.hu
Zuz: khm.. izé.. őő.. nos.. weblapnak tűnik
X: .. és a tiéd
Zuz: igen... ...?!
X: ... tehát blogolsz.
Zuz: Mi? Hogy? Nem dehogy... ez csak olyan... izé.. tudod.. hát néha oda írkálok egy két dolgot... ó dehát ez nem blog...
X: ahammm... akkor mi is?
Zuz: Nos, hát olyan.. mm.. bigyó... Tudod ilyen weblap, ahova ír az ember és nem blog.. hát érted...
X: Nos... nem

Szóval valahogy így kezdődött a nemblogolás, de van egy olyan érzésem, hogy itt már nehezebb lesz tagadni. :)
No nem mintha a blogolás gáz lenne.. neeem, nem dehogy, csak hát akkor az ember lányától ugyebár sokkal jogosabban várják el, hogy ha van blogja azt használja, és ne csak félévenként írja bele, hogy majdegyszerírokigérem.

Hogy miért az elköltözés? Nehéz állandóan más gépről és más városból lapot szerkeszteni, pláne, ha olyan valakiről van szó aki kifejezetten lusta teremtés :)

Nos... így elsőre nagyjából ennyi :)
(Mert ugye az elköltözött blog nagy előnye, hogy nem tud róla senki, és lehet bele lényegtelen butaságokat írogatni)

Szólj hozzá!

Címkék: csakúgy


süti beállítások módosítása